Merengő


Azon tűnődöm magamban, némán,
ha szemem csukva, szemfedő alatt,
ha koporsóm teteje lezárva marad,
kérdezem : látszik e vajon a gyáván
fényeskedő ragyogó szivárvány?

Vagy csak lelki békém fényeit látom?
S igaz hitem és egész életem
értelme felfénylik-e, s oly ragyogóan
mint, ahogy a megváltást várom,
ahogy lelkemet s szívemet kitárom?

Így merengek naphosszat egyedül,
és észre sem veszem hogy semmim,
senkim sincs már ki nem halott,
a tudatom is a semmibe menekül,
szemfedőm, koporsóm reám nehezül,

majd megszűnik minden.


2017