Múlandó vagyok


Sejtjeimet egyenként falja fel,
a létbizonytalanság, a holnap
álom csupán, melyet nem érek el,
egyre ritkábban tudom hol vagyok.

Egy hajléktalan lép oda hozzám,
rám ömlik újabb adag fájdalom,
az élete csak egy apró foszlány,
ma valakit meg kéne váltanom.

Most foglyul ejt egy ijesztő érzés,
tovább lépek, meghátrálok gyáván,
belül tart egy halálos kísértés,
mint a napfényt a fekete márvány.

Fenn az égben feljegyzik majd ezt is,
amit megtettem és azt amit nem,
volt olyan régen és tán még lesz is,
ki megjegyzi örökre a nevem.


2017