Reggeli pátosz
A város lassan ébred, az éjszakai
tisztaság újra szennyé változik,
a tegnapi harmonikás alszik a padon,
arca nyugodt, saját ágyáról álmodik.
A pékség ablaka hajnal óta világít,
áldatlan sorsok gyúrnak áldott kenyeret,
csend van, a rideg világ nem tágít,
még a kemence sem ad elég meleget.
Mondd, mivé lettünk egymás szemében?
A tiszteletnek lassan már nyoma sincs,
hová veszett a megbecsülés, az érdem,
hová tűnt a lelkekből az a sok kincs?
Mi jelent az a szó, hogy lelkiismeret?
Miért vált köddé annyi minden mással?
Ki akarta azt, hogy ez így legyen?
Ki nyerte a legtöbbet a változással?
Néhány embernek persze a háború kell,
a legnagyobb üzlet a káoszban van,
az egyéni sors már senkit nem érdekel,
taposni felfelé könnyebb a zűrzavarban.
Ne aggódjunk bolygónk miatt, Ő majd
küldi őreit, hogy útját egyengessék,
arra figyeljünk inkább, hogy még előtte,
ne halljon ki belőlünk az emberség.
2017
A város lassan ébred, az éjszakai
tisztaság újra szennyé változik,
a tegnapi harmonikás alszik a padon,
arca nyugodt, saját ágyáról álmodik.
A pékség ablaka hajnal óta világít,
áldatlan sorsok gyúrnak áldott kenyeret,
csend van, a rideg világ nem tágít,
még a kemence sem ad elég meleget.
Mondd, mivé lettünk egymás szemében?
A tiszteletnek lassan már nyoma sincs,
hová veszett a megbecsülés, az érdem,
hová tűnt a lelkekből az a sok kincs?
Mi jelent az a szó, hogy lelkiismeret?
Miért vált köddé annyi minden mással?
Ki akarta azt, hogy ez így legyen?
Ki nyerte a legtöbbet a változással?
Néhány embernek persze a háború kell,
a legnagyobb üzlet a káoszban van,
az egyéni sors már senkit nem érdekel,
taposni felfelé könnyebb a zűrzavarban.
Ne aggódjunk bolygónk miatt, Ő majd
küldi őreit, hogy útját egyengessék,
arra figyeljünk inkább, hogy még előtte,
ne halljon ki belőlünk az emberség.
2017
