Mindegy
Néha lámpa lennék egy sötét szobában,
azért, hogy legyenek világos terek,
vagy egy száraz folt az óceánban,
mindegy mi csak valami más legyek.
Szeretnék elbújni egy sóhaj mögött,
lennék egy padló alatti szőnyeg,
járnék inkább fenn a felhők fölött,
mindegy ki a foglya az útvesztőnek.
Futnék forró, kietlen sivatagban,
ne kelljen beszélni senkivel,
kérdezném Istent a hűs zivatarban,
mindegy hol van ha nem felel.
Néha lámpa lennék egy sötét szobában,
azért, hogy legyenek világos terek,
vagy egy száraz folt az óceánban,
mindegy mi csak valami más legyek.
Szeretnék elbújni egy sóhaj mögött,
lennék egy padló alatti szőnyeg,
járnék inkább fenn a felhők fölött,
mindegy ki a foglya az útvesztőnek.
Futnék forró, kietlen sivatagban,
ne kelljen beszélni senkivel,
kérdezném Istent a hűs zivatarban,
mindegy hol van ha nem felel.
Számolnám óraként a múló perceket,
hátha az én időm nem jár le soha,
írnám a végtelen szótagú verseket,
mindegy merre visz az út pora.
Én lehetnék a képtelen eredménye,
a nullával való osztásnak,
vagy lehetnék az ördög teremtménye,
mindegy mely eszköze a rontásnak.
De élhetnék veled is valahol messzire,
boldog lehetnék egyszer még véletlen,
nem jutna eszembe mikor és mennyire,
mindegy lett minden ebben az életben.
2017
hátha az én időm nem jár le soha,
írnám a végtelen szótagú verseket,
mindegy merre visz az út pora.
Én lehetnék a képtelen eredménye,
a nullával való osztásnak,
vagy lehetnék az ördög teremtménye,
mindegy mely eszköze a rontásnak.
De élhetnék veled is valahol messzire,
boldog lehetnék egyszer még véletlen,
nem jutna eszembe mikor és mennyire,
mindegy lett minden ebben az életben.
2017