Sorstalan végzet


Te voltál a világon a szerencse fia,
neked minden bejött ami bejöhetett,
nincs a föld kerekén olyan filozófia,
mi nem adott volna meg, mit lehetett.

Csodás karrier és gyönyörű feleség,
két halom pénz, csak, hogy élhess,
nem volt olyan kár, amin a nyereség,
ne lett volna sokkal többre képes.

Úgy is éltél, hogy tudtad magadról,
az egyik legnagyobb király Te vagy,
sohasem pattantál vissza a falakról,
nem hitted akkor, a szerencse elhagy.

Miközben uralkodtál mindenki felett,
a nagyvilág egyre furcsábban figyelt,
s környezeted már tőled szenvedett,
nem bírták a fennhéjázó életvitelt.

Saját nagyságodtól nem láttál tovább,
másokra figyelni, nem tudtad mit jelent,
ennél nem is lehettél volna ostobább,
egyedül hagytad az amúgy is védtelent.

Odacsapott, az élet büntetett mindezért,
akkor már hiába óvtad a múló perceket,
elragadta tőled, mint ahogy szemet szemért,
a legfontosabb kincset, a saját gyermeket.

Összeroppant körülötted a felépített lét,
hiába is keresed, nincsen rá magyarázat,
ily drágán tanultad meg, nincsen aki véd,
fontosabb a szerénység és tán némi alázat.


2017