Képtelen valóság
Mezítláb szaladok éjszaka magamban,
a friss hó először simogat, majd
bele-bele mar talpamba, s agyamban
fényes izzóként gyúlik fel a fájdalom.
De nem törődöm vele csak futok addig,
míg úgy érzem a saját testem elhagyom.
Egy felsőbb hatalom hajt egyre tovább
és közben azt suttogja eltűnhetsz
életedből, s futásom máris szaporább.
Az égen a csillagok gúnyosan fénylenek,
néznek rám mint a legújabb áldozatra,
a város lidércei és a széplelkek,
pedig mosolyognak és indul a fogadás.
Na ez vajon meddig bírja? - kérdezik
szánalmat sugallva felém és mi tagadás,
magam sem tudom, hogy meddig bírom,
csak azt, hogy nem vágyom sem pénzre,
sem erkölcsi elismerésre és a sírom
nyitva, mint egy éjszakai mészárszék,
ahol halott emberek vájják egymás húsát.
Körülnézek ijedten, de nincs jó szándék,
mi egy kis reményt adhatna, de abban
bízom, hogy mindjárt felébredek ebből
a valószínűtlen álomból és a zajban
ezt a felszabadító megváltást várom.
Arcomba csap a hideg nyirkos szél és
ekkor rájövök, hogy ez nem is álom.
2017
Mezítláb szaladok éjszaka magamban,
a friss hó először simogat, majd
bele-bele mar talpamba, s agyamban
fényes izzóként gyúlik fel a fájdalom.
De nem törődöm vele csak futok addig,
míg úgy érzem a saját testem elhagyom.
Egy felsőbb hatalom hajt egyre tovább
és közben azt suttogja eltűnhetsz
életedből, s futásom máris szaporább.
Az égen a csillagok gúnyosan fénylenek,
néznek rám mint a legújabb áldozatra,
a város lidércei és a széplelkek,
pedig mosolyognak és indul a fogadás.
Na ez vajon meddig bírja? - kérdezik
szánalmat sugallva felém és mi tagadás,
magam sem tudom, hogy meddig bírom,
csak azt, hogy nem vágyom sem pénzre,
sem erkölcsi elismerésre és a sírom
nyitva, mint egy éjszakai mészárszék,
ahol halott emberek vájják egymás húsát.
Körülnézek ijedten, de nincs jó szándék,
mi egy kis reményt adhatna, de abban
bízom, hogy mindjárt felébredek ebből
a valószínűtlen álomból és a zajban
ezt a felszabadító megváltást várom.
Arcomba csap a hideg nyirkos szél és
ekkor rájövök, hogy ez nem is álom.
2017
