Búcsú


Őrülten dobol a vér füleimben,
az éjszaka jéghideg tűkkel szúrkálja
végtagjaimat,
apró remény szüleimben,
életben tart még néhány percig.
Ahogy körülöttem lassan szűnik a zaj,
lelkemet mágikus erők megszerzik.
Anya,
Apa,
miért nem vigyáztatok rám?
Visszasírom gyermekkorom
tea, méz és sütemény illatú délutánjait,
s a szám
nyílik mintha mondani akarna valamit,
meleg vérem elborít szinte jólesően,
ledöntve képzeletem gyenge falait.
Körbenézek,
a lövészárok jeges szemmel
néz vissza rám,
tűnődik velem,
már nem kérdezi, mit kezdek majd
az életemmel,
a háború után.


2017