Az ostobák bálja
Az élet mámoros, fényes csillogásán túl,
ahogy közeleg az éj egyre nőnek az árnyak.
Valaki most csendben egy kád pénzbe fúl,
a forgatagban a dívák mind aranyat hánynak.
Száz karát nyúl feléd egy remegő kézen,
ha segítene neked akkor sem lenne mersze,
milliós kutyákat tartanak még féken,
hisz minden csak rajtad áll - na persze.
Meddig élhetek? - kérdezed fénytől vakulva.
Egy brilliáns szempár szürkén rád mered,
mondd, hisz ezt várják tőled : mea culpa,
ha elvégzed a munkát saját válladat vered.
A pénznek nincs szaga, de mégis bűz árad,
talán a lelketlenség inkább az oka?
A mókuskerékben az agy már hamar fárad,
így mulat a sok „elsőbbrendű” ostoba.
A hajnal tiszta fénnyel köszönti a tájat,
de megtisztulást most senki ne reméljen,
a szenny elönti a szívet, a vesét, a májat,
s a pénz egy utolsót még röhög kevélyen.
Az élet mámoros, fényes csillogásán túl,
ahogy közeleg az éj egyre nőnek az árnyak.
Valaki most csendben egy kád pénzbe fúl,
a forgatagban a dívák mind aranyat hánynak.
Száz karát nyúl feléd egy remegő kézen,
ha segítene neked akkor sem lenne mersze,
milliós kutyákat tartanak még féken,
hisz minden csak rajtad áll - na persze.
Meddig élhetek? - kérdezed fénytől vakulva.
Egy brilliáns szempár szürkén rád mered,
mondd, hisz ezt várják tőled : mea culpa,
ha elvégzed a munkát saját válladat vered.
A pénznek nincs szaga, de mégis bűz árad,
talán a lelketlenség inkább az oka?
A mókuskerékben az agy már hamar fárad,
így mulat a sok „elsőbbrendű” ostoba.
A hajnal tiszta fénnyel köszönti a tájat,
de megtisztulást most senki ne reméljen,
a szenny elönti a szívet, a vesét, a májat,
s a pénz egy utolsót még röhög kevélyen.
Aztán nincs többé gúny és megvetés,
mintha álmaid válnának sorban valóra,
felváltja a kín, a düh, s a szenvedés,
s egyenként húznál mindenkit karóba.
Ám most felébredsz kimeredt vállal,
elindulsz újra elkezded az életed,
az utcán egy limuzin beterít sárral,
szinte érzed, ahogy az ördög méreget.
Ellenállok! - ebben ringatod magad,
de azt is tudod nem lehetsz naív,
a bűn mocskos, tested magával ragad,
nem vagy más csak egy vegetatív.
Végül törött gerinccel esel önmagadba,
felnézel, hogy lásd ki tette ezt veled,
nincsen s nem is volt semmi hatalmadban,
egy halom por csak mit markol a kezed.
Az élet mámoros, fényes csillogásán túl,
ahogy közeleg az éj egyre nőnek az árnyak.
Az utca kövén ülve az északi szél fúj,
földi léted végén szegény angyalok várnak.
2017
mintha álmaid válnának sorban valóra,
felváltja a kín, a düh, s a szenvedés,
s egyenként húznál mindenkit karóba.
Ám most felébredsz kimeredt vállal,
elindulsz újra elkezded az életed,
az utcán egy limuzin beterít sárral,
szinte érzed, ahogy az ördög méreget.
Ellenállok! - ebben ringatod magad,
de azt is tudod nem lehetsz naív,
a bűn mocskos, tested magával ragad,
nem vagy más csak egy vegetatív.
Végül törött gerinccel esel önmagadba,
felnézel, hogy lásd ki tette ezt veled,
nincsen s nem is volt semmi hatalmadban,
egy halom por csak mit markol a kezed.
Az élet mámoros, fényes csillogásán túl,
ahogy közeleg az éj egyre nőnek az árnyak.
Az utca kövén ülve az északi szél fúj,
földi léted végén szegény angyalok várnak.
2017
