Apa
Amikor éjjel felébredek nem gondolok a mára.
Egy védtelen kis gyermek vagyok csak,
kinek szüksége van apára s anyára.
De Apa nincs már és sokkal nagyobb a hiánya,
mint valaha hittem eddigi életemben.
S minden meggyőző és érvelő hang hiába,
hiszen nem vár, nem félt nem kérdez többé.
S a körülöttem lévő világban így válik,
kérlelhetetlenül öröktelenné az örökké.
Amit magammal hordozok az egy pillanat,
egy nézés egy mosoly egy fáradt mozdulat.
Ez a néhány életkép mind mind itt ragad.
S ahogy visszanézek egy képzeletbeli létbe,
egyre messzebb látlak de mégis közelebb
vagy mint bármikor, és belesuttogom a sötétbe
miközben látom lecsukott, nyugodt szemed,
Istenem mond miért is nem voltam még
sokkal de sokkal több időt veled.
2017
Amikor éjjel felébredek nem gondolok a mára.
Egy védtelen kis gyermek vagyok csak,
kinek szüksége van apára s anyára.
De Apa nincs már és sokkal nagyobb a hiánya,
mint valaha hittem eddigi életemben.
S minden meggyőző és érvelő hang hiába,
hiszen nem vár, nem félt nem kérdez többé.
S a körülöttem lévő világban így válik,
kérlelhetetlenül öröktelenné az örökké.
Amit magammal hordozok az egy pillanat,
egy nézés egy mosoly egy fáradt mozdulat.
Ez a néhány életkép mind mind itt ragad.
S ahogy visszanézek egy képzeletbeli létbe,
egyre messzebb látlak de mégis közelebb
vagy mint bármikor, és belesuttogom a sötétbe
miközben látom lecsukott, nyugodt szemed,
Istenem mond miért is nem voltam még
sokkal de sokkal több időt veled.
2017
