Hozzád


Barlang a lelkem, nincs rajta ajtó,
kitárva áll előtted, pedig szakajtó
kenyerem sincs már.

Térj be s csak rajtad áll, hogy maradsz,
fázol-e, vagy egy nagy tüzet raksz,
s felmelegít érces fényed.

Jöttment látogatókat nem fogad,
ki csak néhány percet marad - s megy
búját itt felejtve.

Barlang a lelkem, mélye nem sötét,
s látja a barátaim szűk körét,
újra s újra visszatérni.

De ha nem volna már többé aki vár,
a lelkem és barlangom olyan sivár
lenne mint a lét,

Nélküled.



2017