Emlékeim
Néha a múlt filmjeit látom,
a régi sárga fényképek között,
nézek saját magamra fiatalon,
furcsa fény pillantásom mögött.
S mintha szólnék néha magamhoz,
mondd el mi lett velem, velünk,
ahogy hozzáérek a fakó papírhoz,
szinte érzem összeér a kezünk.
Jó lenne ha el tudnám mondani,
mire figyeljek majd ha felnövök,
hogy kerüljem el a buktatókat,
s legyintsek ha a világ röhög.
Ha ott állhatnék most a képen,
mi mindent csinálnék másképp,
tudnám mikor kell előre lépni,
s mikor menjek inkább hátrébb.
Néha a múlt filmjeit látom,
a régi sárga fényképek között,
nézek saját magamra fiatalon,
furcsa fény pillantásom mögött.
S mintha szólnék néha magamhoz,
mondd el mi lett velem, velünk,
ahogy hozzáérek a fakó papírhoz,
szinte érzem összeér a kezünk.
Jó lenne ha el tudnám mondani,
mire figyeljek majd ha felnövök,
hogy kerüljem el a buktatókat,
s legyintsek ha a világ röhög.
Ha ott állhatnék most a képen,
mi mindent csinálnék másképp,
tudnám mikor kell előre lépni,
s mikor menjek inkább hátrébb.
Elmerengek azon is néha-néha,
milyen boldog is voltam akkor,
a képen a szegedi dóm és Én,
mosolygunk ketten alkonyatkor.
Így tűnődöm a fényképet nézve,
s már épp eltenném félig sírva,
de ekkor megfordítom s látom,
valami van a hátuljára írva:
„Lehet egyszer úgy érzed majd,
vissza szeretnéd ezt kívánni,
de ha tisztességgel élted életed,
nincs okod semmit sem megbánni.”
2017
milyen boldog is voltam akkor,
a képen a szegedi dóm és Én,
mosolygunk ketten alkonyatkor.
Így tűnődöm a fényképet nézve,
s már épp eltenném félig sírva,
de ekkor megfordítom s látom,
valami van a hátuljára írva:
„Lehet egyszer úgy érzed majd,
vissza szeretnéd ezt kívánni,
de ha tisztességgel élted életed,
nincs okod semmit sem megbánni.”
2017
