Körforgás
Az őszi napfény bágyadt sugaraiban
fürdik az anyjától elszakadó falevél,
a természet reggel apró könnyeit szórja,
mint aki halni készül, de még kicsit él.
Ahogy jönnek a hűvös novemberi szelek,
mintha lelkem is puha kendőbe bújna,
érzékeim eltompulva készülnek a télre,
várva, hogy eszmélhessenek majd újra.
A sűrű hó is ugyanúgy telepszik a tájra,
mint ahogy néha a magány mi körülölel,
a szentek is csak halk léptekkel járnak,
nyomasztóan nagy a csend távol s közel.
Gondolataim egén a szorongás, csillagként
mutatja az utat s titkon tavaszt remélek,
néha tudatom zárt útvesztőin bolyongok,
közben a belső hangok hozzám beszélnek.
Az őszi napfény bágyadt sugaraiban
fürdik az anyjától elszakadó falevél,
a természet reggel apró könnyeit szórja,
mint aki halni készül, de még kicsit él.
Ahogy jönnek a hűvös novemberi szelek,
mintha lelkem is puha kendőbe bújna,
érzékeim eltompulva készülnek a télre,
várva, hogy eszmélhessenek majd újra.
A sűrű hó is ugyanúgy telepszik a tájra,
mint ahogy néha a magány mi körülölel,
a szentek is csak halk léptekkel járnak,
nyomasztóan nagy a csend távol s közel.
Gondolataim egén a szorongás, csillagként
mutatja az utat s titkon tavaszt remélek,
néha tudatom zárt útvesztőin bolyongok,
közben a belső hangok hozzám beszélnek.
Színes éjszakákat tartogat a december,
a január viszont szürke, még itt a hideg,
de a lágy március már kopogtat az ajtón,
s míg belép addig a zord február didereg.
Fakadj ki rügy, légy a tavasz hírhozója,
ragyogjon a fény útvesztőim kijáratán!
Ébressz fel a télbe temetett álmaimból,
s álljak oly szilárdan mint az ős platán!
Az élet körforgása felgyorsul s a vad nyár
perzselő tisztaságát zúdítja most belém,
egy pillanat volt amíg jött és már nincsen,
most újra az ősz nyújtja öreg kezét felém.
Az őszi napfény bágyadt sugaraiban
fürdik az anyjától elszakadó falevél,
míg a magasból lassan a földre hullik,
fülembe súgva, parányi létéről mesél.
2017
a január viszont szürke, még itt a hideg,
de a lágy március már kopogtat az ajtón,
s míg belép addig a zord február didereg.
Fakadj ki rügy, légy a tavasz hírhozója,
ragyogjon a fény útvesztőim kijáratán!
Ébressz fel a télbe temetett álmaimból,
s álljak oly szilárdan mint az ős platán!
Az élet körforgása felgyorsul s a vad nyár
perzselő tisztaságát zúdítja most belém,
egy pillanat volt amíg jött és már nincsen,
most újra az ősz nyújtja öreg kezét felém.
Az őszi napfény bágyadt sugaraiban
fürdik az anyjától elszakadó falevél,
míg a magasból lassan a földre hullik,
fülembe súgva, parányi létéről mesél.
2017
