Hirtelen csend
Elcsendesült körülöttem minden,
a lágy későnyári szél simogat,
amit szürke életemről hittem,
most élénk piros színekkel riogat.
A táj békésen öleli körül testem,
ruhám már félig van csak rajtam,
térdig érő, bársonyos fűben fekszem,
próbálok szólni, de csak halkan.
Nem mozdulok, már semmit nem érzek,
a távolban apró füstcsík, tán kémény?
A színeket nézve tudom, hogy vérzek,
lehet megtalálom most lelki békém?
Segíts felállnom, éppen arra várok,
de te nem vagy most itt a közelben,
múltam pereg, már semmit sem bánok,
eszembe jutnak mind, kiket öleltem.
Elcsendesült körülöttem minden,
a lágy későnyári szél simogat,
amit szürke életemről hittem,
most élénk piros színekkel riogat.
A táj békésen öleli körül testem,
ruhám már félig van csak rajtam,
térdig érő, bársonyos fűben fekszem,
próbálok szólni, de csak halkan.
Nem mozdulok, már semmit nem érzek,
a távolban apró füstcsík, tán kémény?
A színeket nézve tudom, hogy vérzek,
lehet megtalálom most lelki békém?
Segíts felállnom, éppen arra várok,
de te nem vagy most itt a közelben,
múltam pereg, már semmit sem bánok,
eszembe jutnak mind, kiket öleltem.
Az autó a tetején fekszik mozdulatlan,
apró sziszegés zaja üti meg fülemet,
amit fel tudok még mérni a kábulatban,
a telefonomra érkezik egy üzenet.
Nem emlékszem, mióta van ilyen csend,
a testem nem felel bármit kérdezek,
lassan eljön minden gonosz és szent,
mosolygok rájuk, ameddig még létezek.
2017
apró sziszegés zaja üti meg fülemet,
amit fel tudok még mérni a kábulatban,
a telefonomra érkezik egy üzenet.
Nem emlékszem, mióta van ilyen csend,
a testem nem felel bármit kérdezek,
lassan eljön minden gonosz és szent,
mosolygok rájuk, ameddig még létezek.
2017