Margitsziget, végállomás
A 6-os villamos pontosan érkezett,
egy alma van a zsebemben, mérgezett.
A Boráros tértől a Margit hídig,
előttem egy új világ tágra nyílik.
Lábamban sok tízezer kilométer,
kezemben a végzet, cseppnyi jótétel.
Beleharapok, leve szertefröccsen
mint baljós pirulák, nézem bölcsen
amit senki más nem tud itt csak én,
hogy itt utaznak a pokol peremén.
Ha tudnák, el sem számolnék százig,
rögtön kitörne a sikítós pánik.
De csend van, lassan körülvesz a halál,
minden ami rossz most szívemen talál.
Jobbra kinézek, mosolyog rám vissza
a Nyugati Pályaudvar, s elmém tiszta.
Nyitva tartani a szemem már nehéz,
rám pillant egy nő, majd lassan félrenéz.
Utolsó szakasz következik, a híd,
könyörgök lelkemhez, visszautasít.
A Duna szelíd, hömpölyög alattam,
minden tartozásom mi volt, megadtam.
Áll a villamos itt a Margit sziget,
nézlek, hátha lelkem tovább viszed.
2017
A 6-os villamos pontosan érkezett,
egy alma van a zsebemben, mérgezett.
A Boráros tértől a Margit hídig,
előttem egy új világ tágra nyílik.
Lábamban sok tízezer kilométer,
kezemben a végzet, cseppnyi jótétel.
Beleharapok, leve szertefröccsen
mint baljós pirulák, nézem bölcsen
amit senki más nem tud itt csak én,
hogy itt utaznak a pokol peremén.
Ha tudnák, el sem számolnék százig,
rögtön kitörne a sikítós pánik.
De csend van, lassan körülvesz a halál,
minden ami rossz most szívemen talál.
Jobbra kinézek, mosolyog rám vissza
a Nyugati Pályaudvar, s elmém tiszta.
Nyitva tartani a szemem már nehéz,
rám pillant egy nő, majd lassan félrenéz.
Utolsó szakasz következik, a híd,
könyörgök lelkemhez, visszautasít.
A Duna szelíd, hömpölyög alattam,
minden tartozásom mi volt, megadtam.
Áll a villamos itt a Margit sziget,
nézlek, hátha lelkem tovább viszed.
2017
