Infarktus
csak egy szép nap a kertben
napfény ölel át
lelkednek sem kell már
nagykabát
lágy szellővel ér hozzád közel
a meg nem értett szorító érzés
s a megsértett szív félre dobban
apró vérzés
ott belül láthatatlan
semmi azon felül
vársz
vársz
vársz
lassan enyhül
de meg nem szűnik
szemed fénye
halványabbnak tűnik
megdőlnek mind
a tervek
átveszik az irányítást
a megsebzett
szervek
elindulsz
testeden kívülre nézel
ott is magadat találod
sietsz
hisz megadta neked az ég
hogy utoljára
láthasd még egyszer
a családod.
2017