Könnyáztatta csillagok
Amióta nem vagy már velem,
sokszor elnézem a csillagokat,
vajon tényleg ott vagy valahol,
látsz és hallod a hangomat?
Remélem látod, megfogadtam azt
amit mondtál és amit tőlem kértél,
becsületesen éltem és megtettem
mit lelkemre kötöttél s jónak véltél.
Néha örülnék ha valahogy tudatnád,
még ott fenn is büszke vagy rám,
ha láthatna még egyszer a szemem,
ha szólhatna még egyszer a szám.
Rád pillantanék úgy mint azelőtt soha,
elmondanám mire nem volt már időm,
szeretnék gyerek lenni újra egy picit,
jó lenne ha újra megkötnéd a cipőm.
A csillagok ragyognak, nem felelnek,
érzem alattuk az ember milyen parány,
Te viszont ott fenn már óriássá nőttél,
a szememben mindenképp, édesapám.
2017