Az értelmen túl


Emberemlékezet óta várok valamire,
egy apró jelre, mi majd utat mutat.
Ha majd egyszer eljön, vajon mire
kényszerít, miközben nem látok kiutat.

A költők és próféták mind hazudnak,
én pedig észrevétlenül, megfelelek
képtelen, számító, aljas óhajuknak,
az ár két ezüstpénz és megfizetnek.

Kinek adjam hát oda bűnös lelkemet?
Sodródom párhuzamos világok között,
visszafojtom szánalmas félelmeimet,
kietlen pusztaság érzéseim mögött.

Így hát nincs más dolgom e világban,
keressem mindig az élet értelmét,
és a földi létű értelmemet kizárjam,
elrejtve halandó emberi félelmét.


2017