A Sátán mennyországa

Az árnyak követnek engem,
mert a pokol kapuja tárva,
egy szörny fejlődik bennem,
születése, halálomat várja.

Talán sok mindenben tévedtem,
lehet túl sokszor hibáztam,
de nem lehetnék már életben,
egy szép, tökéletes világban.

Nap nap után csak menekülök,
ha rám akadsz, azonnal ölj meg,
tedd meg majd mielőtt megszülök,
rádszabadítva egy új szörnyet.

Így lett, megint hiába szóltam,
vérfarkasok kószálnak köztünk,
minden születésnél ott voltam,
együtt hullt vérünk, könnyünk.

Már rég a fellegekben szárnyal,
az emberek álnok önteltsége,
a Sátán már Istennel tárgyal,
mikor legyen a világnak vége.

Mondanám ébredj, van még remény,
létünk után pusztulást hagyunk,
de nem segít semmi életünk sebén,
végleg menthetetlenek vagyunk.
2017