Csönd, zaj, fény
Amikor átmentem egy hangyaboly közepén,
a halál nagy husánggal vágott oda.
Elméláztam a tömeggyilkos szerepén,
jutalmam egy vasra vert kaloda,
mely körbezárja elmém s nem ereszt,
sok száz holttest egyenként üldöz,
vállamra ül egy súlyos kereszt, s
ez a kínos teher szívembe tűt döf.
De csönd,
álmomban felébredek, félelmem szorít,
futok meztelenül a haláltábor peremén,
egy dühöngő őrült az arcomba ordít,
olyan sötéten és ugyanolyan feketén,
mint a halál ki eljött a kis lelkekért,
de akkor már felfogtam, hogy értem is.
Hiába rimánkodok ősi szentekért,
mert beterít mindent mint egy szepszis,
a zaj,
mely inkább tízezer fájdalmas sikoly.
Saját gyomromból félve nézek a világra,
egy bölcs megmondja mi az mit titkolj,
vigyázz minden állatra s virágra!
Ezzel a tudattal, tűnődve éltem én,
de mégis csak szörnyeteggé váltam,
aztán feküdtem a hangyaboly közepén,
és a pici szemekben halálomat láttam,
s a fényt.
2017
Amikor átmentem egy hangyaboly közepén,
a halál nagy husánggal vágott oda.
Elméláztam a tömeggyilkos szerepén,
jutalmam egy vasra vert kaloda,
mely körbezárja elmém s nem ereszt,
sok száz holttest egyenként üldöz,
vállamra ül egy súlyos kereszt, s
ez a kínos teher szívembe tűt döf.
De csönd,
álmomban felébredek, félelmem szorít,
futok meztelenül a haláltábor peremén,
egy dühöngő őrült az arcomba ordít,
olyan sötéten és ugyanolyan feketén,
mint a halál ki eljött a kis lelkekért,
de akkor már felfogtam, hogy értem is.
Hiába rimánkodok ősi szentekért,
mert beterít mindent mint egy szepszis,
a zaj,
mely inkább tízezer fájdalmas sikoly.
Saját gyomromból félve nézek a világra,
egy bölcs megmondja mi az mit titkolj,
vigyázz minden állatra s virágra!
Ezzel a tudattal, tűnődve éltem én,
de mégis csak szörnyeteggé váltam,
aztán feküdtem a hangyaboly közepén,
és a pici szemekben halálomat láttam,
s a fényt.
2017
