Látomás
Tágra nyílt szemmel nézek a Napba,
égjen, folyjon végig forró testemen,
fénylőn izzó parázs tör be hasamba,
előtted már a lelkem is meztelen.
Haszontalan szavak marják elmémet,
gerincem csigolyánként omlik össze,
a MOST a csont reccsenésen elréved,
bordáim börtönként fogják Őt közre.
De mi haszna ma az önfeláldozásnak?
Fehér port hintenek kifolyt szememre,
elhitetik velem értelmét a látomásnak,
békét ígérve raknak bilincset kezemre.
Aztán a súlyos csend borul mindenre,
az összes vélt s valós barát most néma,
tudom már hiába fogok mindent Istenre,
nem vagyok más csak szánalmas vicctéma.
Élek régi életemben, kifolyt szemmel,
törött csonttal, sokaknak így létezem,
de pár igaz baráttal s az új énemmel,
veled leszek a szép halálig, édesem.
2017
Tágra nyílt szemmel nézek a Napba,
égjen, folyjon végig forró testemen,
fénylőn izzó parázs tör be hasamba,
előtted már a lelkem is meztelen.
Haszontalan szavak marják elmémet,
gerincem csigolyánként omlik össze,
a MOST a csont reccsenésen elréved,
bordáim börtönként fogják Őt közre.
De mi haszna ma az önfeláldozásnak?
Fehér port hintenek kifolyt szememre,
elhitetik velem értelmét a látomásnak,
békét ígérve raknak bilincset kezemre.
Aztán a súlyos csend borul mindenre,
az összes vélt s valós barát most néma,
tudom már hiába fogok mindent Istenre,
nem vagyok más csak szánalmas vicctéma.
Élek régi életemben, kifolyt szemmel,
törött csonttal, sokaknak így létezem,
de pár igaz baráttal s az új énemmel,
veled leszek a szép halálig, édesem.
2017
