Te is félsz a sötétben?


Ahogy leszáll az éj, valahogy,
minden mozdul velem s veled,
a tárgyak megtelnek élettel,
kitölti őket a rossz lelkiismeret.

Képzelt szellemek járnak köztünk,
a halk neszek kiáltásként hatnak,
az aprócska árnyak óriássá nőnek,
próbára téve a legbátrabbakat.

A lidércvilág hirtelen életre kél,
a pulzus száz fölött szinte dobol,
körbenézünk és arra gondolunk,
talán ilyen lehet maga a pokol.

Hajnalban majd a fény felszabadít,
szorongásunk egy pillanat s tovaszáll,
még néhány óra és újra itt az éjfél,
félelmeink pokla tárt karokkal vár.


2017