Tébolyult küldetés
Vérvörös fény csillog szíved metszett határain,
nyitott mellkasodon át kilépsz tested mélyéből,
csodálkozva nézed a világra gyakorolt hatásaid,
felemelkedsz az ördög szennytől csöpögő székéből.
Szállsz ifjúságod kéjtől fuldokló városa fölött,
beszennyezve a régről megmaradt víztiszta lelkeket,
háborút szítva egymást szerető családtagok között,
megtöltve testekkel sötéten tátongó ős vermeket.
Miközben romba döntöd a gondosan felépített világot,
gondolsz-e arra, hogy szerettek és te is szerettél?
Vagy port szórnál a szembe mi régen téged így látott,
s betömnéd a szájat mivel valaha örömmel nevettél?
Érzékeid cserben hagynak s nem gondolsz már semmi másra,
az életedben őszintén élni nem volt túl sok alkalom,
visszatérsz, hogy felkészülj egy fájdalmas pillantásra,
s ijedten látod magad egy hideg, fényes boncasztalon.
2017