Még négy hónap
összeroppan
a súly alatt a vállam
a halál már kétszer járt nálam
beszélgettünk
jól kijöttünk egymással
úgy érzem egyre kevésbé
van rám hatással mert
érzelmekre egyre több
időt szánok
a felszínesség helyett
inkább elmélyült
gondolatokat hányok
ki magamból
miközben a tudat nélküli
létezés hullámait
szórom szét agyamból
és arról pofázok
amit ebben a szétbaszott
világban legjobban
utálok
de mindvégig tudom
a halál csak mosolyog rajtam
én pedig már unom
s aztán úgy eltűnt
azt hittem nyoma sem marad
az augusztusi napfény
beömlött a szobába
fáradtan leültem s azon tűnődtem
hova tovább merre
majd megláttam a falinaptárt
átállítva decemberre
2017