Hipnózis
álmokból szőtt ruhád
fodrain pereg az idő
képzeleted
őszi kertjében elidőzik
a múlandó lét
rohanó lelked viaszbőrén
az izzadságcseppek
percekként gördítik tovább
kínjaid mázsás szekerét
miért szédülsz reggelente
kapaszkodj vágyaid
nem létező köteleibe
harcmezőid feszített
víztükrű medencéiben
hullámot vet az
emlékezés
a jobb sors reménye
marja szét idegrendszered
szivacsos talajba fúrt
gyökereit
mint egy fordított marionett
szakadás után
a végeredmény ugyanaz
hatalmas robajjal esik
darabjaira
az irányított szürreális
boldogság
mondd el ha kérdezik
mi bánt
ami utána jön
viseld büszkén
2017