Én vagyok
Amikor nem vagy velem alig bírom,
a nappalok végtelennek tűnnek,
aztán nyílik az ajtó és belépsz,
és ezt még elmondanom is nehéz.
Elhatározom, nem foglak bántani,
minden jó is míg nem találkozunk,
akkor a gonosz Én átvesz mindent,
nem ismer sem embert sem Istent.
Naponta megküzdök magamban ezzel,
de ez a harc teljesen reménytelen,
a jó bennem soha csatát sem nyer,
majd talán egyszer, egyetlenegyszer.
De addig még kiélvezem a rosszat,
ütlek, verlek, nincs többé kegyelem,
az, hogy valaha szerettelek téged,
azért volt mert az ember néha téved.
Amikor nem vagy velem megölnélek,
a világ bolondnak lát és dühösnek,
felmosnám véreddel itt ezt a szobát,
és persze hasztalan várom a csodát.
Elzárom magamat mélységes világomba,
a gyógyszer és az áram feszesen tart,
a bőrömön egy ép hely sincsen többé,
érzelmeim az eszemmel válnak köddé.
2017