Menedék
Éjszaka írom hozzád e sorokat,
mellettem fekszel, mozdulatlan,
nincsen senki ki mondana okokat,
miért ne legyek édes kábulatban.
A lidércek már a várost járják,
az áldozatok sikolya néha felharsan,
sokan most csak a megváltót várják,
az eső is elered szépen, lassan.
Rád nézek és áldom a sorsot,
mert fedél van a fejünk felett,
kint elvágnak tizenkét torkot,
ma éjjel ők halnak mások helyett.
Így zajlik minden nap az esti bál,
aki nem ért haza, az már nincsen,
a sarkon túl egy szebb világ vár,
ahol szerethetőbb lesz majd minden.
Holnap este ezt kellene elérnünk,
a fedél nem véd már minket tovább,
gyere kicsim most nem szabad félnünk,
követnünk kell őseink lábnyomát.
Menj csak előre, ne nézz soha hátra,
csak a sötétet választhatjuk társnak,
s azért lehetünk most ennyire bátrak,
mert mi mindig itt vagyunk egymásnak.
2017
Éjszaka írom hozzád e sorokat,
mellettem fekszel, mozdulatlan,
nincsen senki ki mondana okokat,
miért ne legyek édes kábulatban.
A lidércek már a várost járják,
az áldozatok sikolya néha felharsan,
sokan most csak a megváltót várják,
az eső is elered szépen, lassan.
Rád nézek és áldom a sorsot,
mert fedél van a fejünk felett,
kint elvágnak tizenkét torkot,
ma éjjel ők halnak mások helyett.
Így zajlik minden nap az esti bál,
aki nem ért haza, az már nincsen,
a sarkon túl egy szebb világ vár,
ahol szerethetőbb lesz majd minden.
Holnap este ezt kellene elérnünk,
a fedél nem véd már minket tovább,
gyere kicsim most nem szabad félnünk,
követnünk kell őseink lábnyomát.
Menj csak előre, ne nézz soha hátra,
csak a sötétet választhatjuk társnak,
s azért lehetünk most ennyire bátrak,
mert mi mindig itt vagyunk egymásnak.
2017
