Átváltozás
A képmutatás csúcsán trónolva,
saját nagysága képein pózolva,
átlépve minden normális határt,
érzelem nélkül felfedi önmagát,
A Gonosz.
Hatalma szétárad ereidben, átjárva
minden apró zugot, arra a jelre várva,
mely olyan végtelen mélyre taszít,
ahonnan soha senki nem szakít
többé el.
De várj, dönthetsz most is gyáván,
és a megrendült szégyened hátán,
beléphetsz abba a fényes tükörbe,
ahol saját torz képedet köpöd le,
áldást kérve.
S mikor végül meghasonulsz már,
a kín kapujában az az ember vár,
akit a barátodnak hihettél eddig,
s ő méregeti vajon hol és meddig
árthat neked.
Rá nézel és úgy érzed, most vége.
Skizofrén mivoltod kettős léte
egyesül, s belőled nem sokat hagy.
Magadba néznél, de számodra már
halott vagy.
2017