A sors vigyáz rád
Tegyünk úgy, mintha semmi baj nem lenne,
s mindenki mindent olyan könnyen venne,
mintha nem is egyetlen életünk volna,
és a reinkarnáció a fejünkben zakatolna
s megnyugtatna, ha most nem veszed kezedbe,
lesz majd lehetőség a következő életedben.
Gond csak akkor van, ha nem hiszel benne,
mert akkor nem úgy áll össze a fejedben
a nyugodt jótanács, mely türelemre int,
hanem a saját valóságod vár odakint.
Nyugtalan idegpályáid tesznek feszültté,
s nem válik a borús ég soha derültté.
Az apró de egyre hangosabb hang belül,
azt mondja törj ki és kerekedj felül.
Az emberektől csak megvetést kapsz,
mindaddig míg erősen oda nem csapsz,
mert ebben a világban nem elég a szó ma,
amit kibillentesz az a komfort zóna.
Rád senki nem figyel ha csak beszélsz,
üss oda és ha az útról is letérsz,
majd meglátod rögtön érdekes leszel,
onnantól figyelnek bármit is teszel.
Ezt ismételgeti a belső kis gonosz,
és tetteid után lelkifurdalást okoz.
De ne bánd, ez még jól jöhet neked,
elmondhatod, hogy van lelkiismereted.
Ha majd a bíráid felelősségre vonnak,
védekezz azzal, néha-néha behatolnak
agyamba akaratomon kívül ezek a hangok,
de nézzetek mögéjük, ott rám bukkantok.
Így tűnődsz celládban ülve naphosszat,
szeretnéd elfelejteni azt a sok rosszat,
mit magaddal és az emberekkel tettél,
csatákat igen, de háborút sosem nyertél.
Lennél egy valós cellában, ítéleted várva,
de csak saját fejedben vagy kulcsra zárva.
Az összes kárhozott óra, mit ezen töprengve
töltesz hasztalan, és kínosan ömlengve,
próbálod megtalálni a kulcsot és a hangot,
melyet a rosszabbik éned épp eleget hallott,
de azt a mostani léted összes zára tiltja,
mert ő csak az új, bűnös életedet nyitja.
2017