Az elme ragyogása
Zörgetnek éjjel az ablakon,
felriadok de szemem csukva,
de hisz a kilencediken lakom,
vághatom a félelmemet sutba.
Majd mégis nyílik az ablak,
egy lidérc hangtalan belép,
mellettem alszol s hagylak,
összetörik egy virágcserép.
Ki vagy?-hang nélkül ordítok,
fájdalmasan nehezek lépteim,
gondolatban hátat fordítok,
görcsösen fájnak a térdeim.
S összeszedem minden erőmet,
mélyen saját szemembe nézek,
az éjszaka bármit is erőltet,
csak egy mit felfedezni vélek.
Saját arcom látom az ablakon,
lidérc képében riogatom magam,
néha átmegyek beton falakon,
rabul ejt saját zavart agyam.
Felébredek s ez vajon csak álom?
Tudom, hogy van még ki szeret,
látom miközben az éjszakát várom,
sarokban ül ÉN s magamon nevet.
2017
Zörgetnek éjjel az ablakon,
felriadok de szemem csukva,
de hisz a kilencediken lakom,
vághatom a félelmemet sutba.
Majd mégis nyílik az ablak,
egy lidérc hangtalan belép,
mellettem alszol s hagylak,
összetörik egy virágcserép.
Ki vagy?-hang nélkül ordítok,
fájdalmasan nehezek lépteim,
gondolatban hátat fordítok,
görcsösen fájnak a térdeim.
S összeszedem minden erőmet,
mélyen saját szemembe nézek,
az éjszaka bármit is erőltet,
csak egy mit felfedezni vélek.
Saját arcom látom az ablakon,
lidérc képében riogatom magam,
néha átmegyek beton falakon,
rabul ejt saját zavart agyam.
Felébredek s ez vajon csak álom?
Tudom, hogy van még ki szeret,
látom miközben az éjszakát várom,
sarokban ül ÉN s magamon nevet.
2017
