Ments meg!
Egy apró szilánk szememben,
szúr, fáj és végül megőrjít,
az életem jövője kezemben,
s a butaság mely felbőszít.
Érzések kavarognak bennem,
nem tudom néha hol vagyok,
de itt nem kellene lennem,
s csak árny amit itt hagyok.
A felszín nyugodt, a víz sima,
a mély viszont csak háborog,
nem tudom hol lehet a hiba,
de a világ folyton rám morog.
Lenyugszom, csak egy pillanat,
befordítom véres szemgolyóim,
nem látok, csak a hang marad,
így vitorlázok lelkem folyóin.
Egy apró szilánk szememben,
szúr, fáj és végül megőrjít,
az életem jövője kezemben,
s a butaság mely felbőszít.
Érzések kavarognak bennem,
nem tudom néha hol vagyok,
de itt nem kellene lennem,
s csak árny amit itt hagyok.
A felszín nyugodt, a víz sima,
a mély viszont csak háborog,
nem tudom hol lehet a hiba,
de a világ folyton rám morog.
Lenyugszom, csak egy pillanat,
befordítom véres szemgolyóim,
nem látok, csak a hang marad,
így vitorlázok lelkem folyóin.
Naphosszat csak Téged várlak,
rúgd be érzelmem zárt kapuját,
Isten elvárja, jó pofát vágjak,
de nem játssza ki összes aduját.
Ha eltűnődöm a hajnali háztetőn,
milyen is lenne a végső zuhanás,
a jó énemnek megmutatja magát,
hogy létezik az az isteni varázs.
Megérkezel végül a nap végén,
gyermekünkkel, egy játék kezében,
megtalálom azonnal lelki békém,
s meglátom a tisztaságot szemében.
Pici kezével bársonyosan átölel,
foghíjas mosolya beragyog mindent,
ahogy éreztem testét hozzám közel,
biztosan tudtam, Ő az aki megment.
2017
rúgd be érzelmem zárt kapuját,
Isten elvárja, jó pofát vágjak,
de nem játssza ki összes aduját.
Ha eltűnődöm a hajnali háztetőn,
milyen is lenne a végső zuhanás,
a jó énemnek megmutatja magát,
hogy létezik az az isteni varázs.
Megérkezel végül a nap végén,
gyermekünkkel, egy játék kezében,
megtalálom azonnal lelki békém,
s meglátom a tisztaságot szemében.
Pici kezével bársonyosan átölel,
foghíjas mosolya beragyog mindent,
ahogy éreztem testét hozzám közel,
biztosan tudtam, Ő az aki megment.
2017
