Remények között élsz

Láttalak mikor igazi fény gyúlt szemedben,
amikor még hittél a nem létező Istenekben,
s persze nem a Te és nem az Én hibám,
hogy végül tényleg Istentelen lett a világ.

Fel sem merült akkor bennünk, rosszabb lehet,
kifogtuk volna mindenki vitorlájából a szelet,
de miközben tanácstalanul fejünket vakartuk,
villámként jött a kérdés, tényleg ezt akartuk?

Ez volt a cél, ami mindent háttérbe szorított?
Ez volt az eszköz, mi aztán szembe fordított?
Ezért a mocskos, aljas világért mindez megérte?
A lét önnön súlyát a becsületünkön lemérte.

Ne csodálkozz rajta, hogy most megszégyenülsz,
gondolataidban nem találsz partot s elmerülsz,
amiben hittél olyan hirtelen tűnt el innen,
szinte csak a gyász és kudarc él emlékeidben.

A csalódottság mérgezi tovább céltalan életed,
a végső elszámolásnál a megbocsájtást kérheted,
de ott sem lesz ki emlékszik már pontosan arra,
mi az amit életed során letettél az asztalra.

Ha van rá mód és taníthatsz, nem mondhatsz mást,
vállvetve küzdjetek, sosem hagyva el egymást.
Hiába minden nyomorúsága a remélt szép világnak,
tegyetek így, s rátok majd angyalok vigyáznak.
2017