Nyugalom


Fehér tavirózsa nyílik elmém zavaros vizein,
ilyen szép képeket próbál vásznamra festeni,
de az ecsetet elrejtik előlem az irigyeim,
megpróbálnak ettől az idilltől megmenteni.

Aztán bele is csap a vízbe egy erős képzelet,
tavirózsám egy pillanat alatt semmivé tűnik,
helyette csak baljós örvény marad és szelet
kavar egy percnyi bódulat, de aztán szűnik.

Én csak ülök és azt szeretném tudni magamról,
képes vagyok e még gondolkodni megszeretve
az érzést, mi semmiről nem szól csak arról,
hogy csak elszenvedem szánalmasan kinevetve

az életem, miközben Te is azt hiszed rólam,
hogy a gumiszobán kívül hagytam mindent.
S most  úgy érzed a világban minden jól van,
mert Te ott kint vagy, Én pedig itt bent.

és ez megnyugtat.


2017