Zuhanás
Mint egy virágba borult réten,
a dermesztően hideg késői fagy,
lelkemben a magány úgy árad szét,
s mindenhol mély nyomokat hagy.
Láthatatlan körme testem karmolja,
sötétvörös vére elönti nyakam,
s közben elveszve benne, kérdezem,
vajon megtalálom e valaha magam?
Van e kiút a feneketlen mélyből,
s ha van, merre sodor majd tovább,
létezik e világ innen is lejjebb,
lehetek e még ennél is ostobább?
Lassan, biztosan süppedek a múltba,
jelen s a jövő engem nem érdekel,
rángass ki mert beestem a kútba,
nagyon remélem még időben érkezel.
Mint egy virágba borult réten,
a dermesztően hideg késői fagy,
lelkemben a magány úgy árad szét,
s mindenhol mély nyomokat hagy.
Láthatatlan körme testem karmolja,
sötétvörös vére elönti nyakam,
s közben elveszve benne, kérdezem,
vajon megtalálom e valaha magam?
Van e kiút a feneketlen mélyből,
s ha van, merre sodor majd tovább,
létezik e világ innen is lejjebb,
lehetek e még ennél is ostobább?
Lassan, biztosan süppedek a múltba,
jelen s a jövő engem nem érdekel,
rángass ki mert beestem a kútba,
nagyon remélem még időben érkezel.
Megjössz, épp most nyílik az ajtó,
szemedben könnycsepp, alig hallak,
remegő hangon suttogod a fülembe,
nem bírom tovább, most elhagylak.
Nézek rád és nem tudom hol vagyok,
kapok kezed után ahogy elengedsz,
nem értettem meg éveken keresztül,
milyen elviselhetetlenül szenvedsz.
Mire felfogom mi történt az árny
mi Te vagy, már tovatűnt végleg,
egy képpel a kezemben zuhanok a
mélybe, közben végig téged nézlek.
2017
szemedben könnycsepp, alig hallak,
remegő hangon suttogod a fülembe,
nem bírom tovább, most elhagylak.
Nézek rád és nem tudom hol vagyok,
kapok kezed után ahogy elengedsz,
nem értettem meg éveken keresztül,
milyen elviselhetetlenül szenvedsz.
Mire felfogom mi történt az árny
mi Te vagy, már tovatűnt végleg,
egy képpel a kezemben zuhanok a
mélybe, közben végig téged nézlek.
2017
