Márványváros


a lelkem fehér
négy éve kőbe fagyott mosolyát
öltözteted virággal
és fénnyel
mellettem
egy elhagyott anya
előttem egy kislány
a fejemnél egy arc
mely minden nappal
halványabb

halk susogás
csendes léptek hajnali pára
vonja be
a tükörsima házát
felettem
az öreg tölgy bólogat
hűs lepel hull
az alkonyból születő
éjszakára
és szeretve átölel

2017