Alkotói válság
Néha elfog az érzés, hogy nem tudok írni,
ki kell mégis bírni s nem azon sírni,
miért tűnnek el a papírra vetett betűk,
miért oly hasztalanok mint egy néma etűd?
Amikor mozdul a test de már előre tudja,
mozdulata értelmetlen s üres köreit futja,
a száj mi a valót ugyan bátran kimondja,
de érzi bántó lesz, mégsem ő ki megfosztja
az igazságtól a semmit tudni nem akarót,
így viszont végleg szívébe döfi a karót.
Leteszem a tollat és mélyen magamba nézek,
várom a hangot, melyet útmutatónak vélek,
nézem az ablakon át a selymes kék eget,
aztán a fél verset, mely romjaimba temet.
Talán még eszembe jut, hogy költő vagyok,
s magam után nem csak üres lapokat hagyok,
bevillannak még a magasztos mondanivalók,
és elfutnak szemeim előtt hősök és csalók,
még néhány halovány álomkép és aztán vége,
saját nagyságom előtt esem rögtön térdre.
Néha elfog az érzés, hogy nem tudok írni,
ki kell mégis bírni s nem azon sírni,
miért tűnnek el a papírra vetett betűk,
miért oly hasztalanok mint egy néma etűd?
Amikor mozdul a test de már előre tudja,
mozdulata értelmetlen s üres köreit futja,
a száj mi a valót ugyan bátran kimondja,
de érzi bántó lesz, mégsem ő ki megfosztja
az igazságtól a semmit tudni nem akarót,
így viszont végleg szívébe döfi a karót.
Leteszem a tollat és mélyen magamba nézek,
várom a hangot, melyet útmutatónak vélek,
nézem az ablakon át a selymes kék eget,
aztán a fél verset, mely romjaimba temet.
Talán még eszembe jut, hogy költő vagyok,
s magam után nem csak üres lapokat hagyok,
bevillannak még a magasztos mondanivalók,
és elfutnak szemeim előtt hősök és csalók,
még néhány halovány álomkép és aztán vége,
saját nagyságom előtt esem rögtön térdre.
Ha sohasem élted át az alkotói válságodat,
ha nem untad soha fogadni a jókívánságokat,
akkor talán most nem értesz meg engem,
azt sem tudom igazán mihez lenne kedvem.
De ha volt úgy már, hogy nem voltál biztos
abban sem mit szabad és mi az ami titkos,
és ha valaha volt olyan kinek szerettél írni,
de nem figyelt rád s jobb lett volna sírni,
akkor most elég nagy annak a valószínűsége,
hogy együtt örülsz velem, mert ennek itt vége.
2017
ha nem untad soha fogadni a jókívánságokat,
akkor talán most nem értesz meg engem,
azt sem tudom igazán mihez lenne kedvem.
De ha volt úgy már, hogy nem voltál biztos
abban sem mit szabad és mi az ami titkos,
és ha valaha volt olyan kinek szerettél írni,
de nem figyelt rád s jobb lett volna sírni,
akkor most elég nagy annak a valószínűsége,
hogy együtt örülsz velem, mert ennek itt vége.
2017
