Akasztás


A múlt árnyai képeket tolnak arcomba,
valahol egy szent gúnyosan felnevet,
társasutazásra hív a gyilkos képzelet,
szép a táj, körben hullák fekszenek.

Sikíts ha érzed, hogy nem bírod tovább,
légy óvatos, most elengedem a kezed,
elér a magány, apád s anyád elveszett,
ezen a világon senki sincs már veled.

S ha ez mind nem elég, gyűlölködj tovább,
áss, még ennél is mélyebb legyen a sír,
lesz aki megénekli milyen volt a vége,
részeg költők helyett ki történelmet ír.

Én pedig itt állok árván s megvetetten,
a kényszer szülte, példás bitófa alatt,
látlak a tömegben, nehéz súllyal nyakamon,
nekem csak a könnyű pillantásod maradt.


2018.