A szeretet ünnepe
Hunyd csak le szemed,
álmaid fodros köpenye
hóban, fagyban mereng.
A pillanat lágy fövenye
beborítja védtelen lelked,
felemeli gyengéden fejét,
s azonnal jéggé dermed.
Tűlevelek szúrnak bőrödbe
piros gyógytérkép pontokat,
édes szegénységben tartva
élni hagy, közben fojtogat.
Kalács és méz illatot tölt,
s léted pohara túlcsordul,
mialatt Isteni alakot ölt.
Igaznak hiteti a valótlant,
pajzsként cukormázba márt,
kezét köti össze s úgy ölel,
hasznodnak hazudja amivel árt.
Húst süt neked a parázson,
felépíti vágyaid, fogva tart,
szeretve taszít a karácsony.
2017.