Hiányzom majd
Vétlen gondolatok vetkőznek
álmaim elérhetetlen színpadán,
skizofrén fény vetül szememre,
testem már nem nevet önmagán.
Simogat gyáván s mint fájdalom,
színtelen fényem árnyként feszül,
fázós hajnalokon reszket sorsom,
meghasonul lelkem, majd elkerül.
Riadt fényként fel- s fellobbanok,
félelmeim magányos éjszakáján,
s átlényegül szánalmas életem,
az értelmet keresve saját halálán.
Megért engem is egyszer a világ,
mit, mikor, hogy és miért teszek,
ám hiába minden csalfa remény,
addigra már sehol sem leszek.
Az utolsó pillanatban visszanézek,
fénytelen szememben látod magad,
nem lesznek kérdések és válaszok,
benned csak fájó üresség marad.
2017.
Vétlen gondolatok vetkőznek
álmaim elérhetetlen színpadán,
skizofrén fény vetül szememre,
testem már nem nevet önmagán.
Simogat gyáván s mint fájdalom,
színtelen fényem árnyként feszül,
fázós hajnalokon reszket sorsom,
meghasonul lelkem, majd elkerül.
Riadt fényként fel- s fellobbanok,
félelmeim magányos éjszakáján,
s átlényegül szánalmas életem,
az értelmet keresve saját halálán.
Megért engem is egyszer a világ,
mit, mikor, hogy és miért teszek,
ám hiába minden csalfa remény,
addigra már sehol sem leszek.
Az utolsó pillanatban visszanézek,
fénytelen szememben látod magad,
nem lesznek kérdések és válaszok,
benned csak fájó üresség marad.
2017.
