Hit és remény
Sokszor álmodom, hogy ébren vagyok,
összemosódik valóság s a képzelet,
csak tűnődöm nyugtalan éjszakákon,
valami eltört, valami megmérgezett.
Aztán már ébren is eszembe jut,
honnan jöttünk, mi vezetett ide,
mit tudtunk ennyire elrontani,
s míg tart embert embernek a hite.
Lassanként eltűnik a sötét s a köd,
múló éjben a hajnal felnyitja szemét,
így talán tisztábban látok majd én is,
már a reggel nyújtja lágy, puha kezét.
A bánat s az elveszettség között is,
állva a magunk ásta szakadék szélén,
hinnünk kell mindig valami jóban,
mert meghasonlunk majd életünk végén.
Minden nap mely így telik szüntelen,
romlást, betegséget hoz, s veszélyt,
minden mosoly, öröm, testünk őreként,
táplálja hitünket s az örök reményt.
2018.
Sokszor álmodom, hogy ébren vagyok,
összemosódik valóság s a képzelet,
csak tűnődöm nyugtalan éjszakákon,
valami eltört, valami megmérgezett.
Aztán már ébren is eszembe jut,
honnan jöttünk, mi vezetett ide,
mit tudtunk ennyire elrontani,
s míg tart embert embernek a hite.
Lassanként eltűnik a sötét s a köd,
múló éjben a hajnal felnyitja szemét,
így talán tisztábban látok majd én is,
már a reggel nyújtja lágy, puha kezét.
A bánat s az elveszettség között is,
állva a magunk ásta szakadék szélén,
hinnünk kell mindig valami jóban,
mert meghasonlunk majd életünk végén.
Minden nap mely így telik szüntelen,
romlást, betegséget hoz, s veszélyt,
minden mosoly, öröm, testünk őreként,
táplálja hitünket s az örök reményt.
2018.
