Magányos halál


Az anya csak állt gyermekével,
nézte a mélységet maga előtt,
a gondolat már végzett életével,
mint pók a léggyel mit beszőtt.

A gyermek mosolygott karjaiban,
nem fogta fel még, mi az mi jön,
nem érezhette fásult tagjaiban,
a lét nyomora néha visszaköszön.

Egyszer a végzetes ugrás előtt,
az anya felnézett a magas égre,
még boldog volt egy évvel ezelőtt,
most itt az idő, legyen hát vége.

Agyában apró kis fények gyúltak,
csak szentjánosbogarak az éjben,
a kicsit letette istenei összesúgtak,
ő pedig hirtelen eltűnt a mélyben.

A gyermek még nem tudott semmiről,
s holnap talán szebb napra ébred,
ha jót feltételez majd mindenkiről,
várja egy jobb, tartalmasabb élet.

2018.