Hozzád szólok

az idő halad
mégsem múlik el a nap
egy riadt érzés
mi gerinctájon
végigszalad
mintha
elmulasztottam volna
valamit
cseppenként
kínoz a felismerés
hogy mint száguldó
vonatot
takargatva szégyenemet
lekéstem
a szemem láttára
elrohanó életemet
siettemben csak
üldözőjébe kapaszkodom
bár hiába
azt is tudom
hiszen akkor is
rám talál
a csak titkon remélt
gyors
halál
ha nem nyújtok kezet
s mivel te sem
vagy velem
emlékeimet kutatom
szívembe zárt
pillantásod vezet
magányos utamon

2018.