Csalfa évszakok
az ősz kopogtat
érzékeim nyitott ajtaján
magányos téli éjszakák
előszele
párába csomagolva
hűs szellőben
tétován szálló
bogarakkal megpakolva
túr bele
szerteálló hajamba
novemberi dér hangja
súg fülembe
senkiben ne bízz
csak magadba
magányos hosszú
didergős éjszakák
várnak
a nyár könnyed
gondolatai
már messze járnak
várakozás feszül
jégvirágként a tájra
a tavasz ígérete
hűvös szelekkel
rak cserepes tetőt
minden szájra
az ősz kopogtat
érzékeim nyitott ajtaján
magányos téli éjszakák
előszele
párába csomagolva
hűs szellőben
tétován szálló
bogarakkal megpakolva
túr bele
szerteálló hajamba
novemberi dér hangja
súg fülembe
senkiben ne bízz
csak magadba
magányos hosszú
didergős éjszakák
várnak
a nyár könnyed
gondolatai
már messze járnak
várakozás feszül
jégvirágként a tájra
a tavasz ígérete
hűvös szelekkel
rak cserepes tetőt
minden szájra
s a meleg napfény
néha már elvakít
tán a lelkem tudja
majd a nyár felszabadít
de csak azért csal
erre a kitaposott útra
hogy néhány hónappal
később
rabul ejtsen
újra
2018.
néha már elvakít
tán a lelkem tudja
majd a nyár felszabadít
de csak azért csal
erre a kitaposott útra
hogy néhány hónappal
később
rabul ejtsen
újra
2018.
