Vég nélkül
Egy befejezetlen vers vagyok,
belém láthatsz mély dolgokat,
apró pillanatok, miket hagyok,
felráz vagy elringat a gondolat.
Viszlek téged érzelmeid hajóján,
körülvesz a lét titokzatos bája,
csak porszem a költészet takaróján,
vár a párhuzamos értelmek szobája.
S ha belépsz néha tán azt érzed,
bennt állva is kívűl maradtál,
mint színes csodát úgy nézed
Istent, mit régen még tagadtál.
Most lassan a vers végére érsz,
felkészülsz hisz nyitva az ajtó,
tőled függ róla hogyan beszélsz,
vagy mit ír az elfogult sajtó.
Mert te vagy élet és halál ura,
a kutyáknak csontot is dobhatsz,
s akármilyen hihetetlenül fura,
amit csak akarsz azt gondolhatsz.
Egy befejezetlen vers vagyok,
hozzád bújok amennyire lehet,
átélve egy új köddé vált napot,
agyadba ragadva maradok veled.
2018.