Műtét

mint amikor
rámutatok a szívre
s eltorzult hangon
ordítom
ide lőhet
miközben az elhalt bőrt
levedlem
csupasz lábszárcsontom
átszúrja tüdőmet
ha  most kérdezed
úgy érzem magam
már nem izgat fel
egy üressé váló pénzfiók
hidegen hagy
tízezer halott etióp
a világ összes gondja
ahogy minden
ismerősöm megosztja
majd néhány belőlük
egy elegánsat odapancsol
mielőtt
az egész a lomtárnak
nevezett
kukában landol
így várok az altatásra
mint egy kábult részeges
ha felébredek ha nem
ezekből semmi nincs mi
lényeges
míg elalszom bámulnak rám
zsenik és bolondok
de én csak ellazulok
s biztos ami biztos
utoljára még egyet
mosolygok
2018.