A kapu előtt
Terveid megint nem váltak valóra,
sorsod elhagyott, irányt nem mutat,
kiégve fekszel a halálos ágyon,
még próbálod megtalálni a kiutat.
Szörnyekkel nézel farkasszemet,
melyeket elkábított agyad éltet,
mindenki messze van már, tovatűnt,
ki valaha szeretett s féltett.
Megtennél mindent ha lenne esély,
csak egy apró, talán egy végső,
s akármilyen súlyt tesz válladra,
meg kell értened, most már késő.
Eltűnődsz az épp múló életeden,
s ami jön megvált vagy elragad?
Nincsen segítség, nincsen válasz,
mert egyedül csak te vagy, magad.
Mondd el mindenkinek ezt a verset,
könnyíthetsz talán még lelkeden,
potyogtasd el az égi morzsákat,
ha a kapuhoz érek, majd felszedem.
2018.