Öregszem
Nem emlékszem arra mikor születtem,
tél végén vagy tavasz volt talán,
nem tudom fagyott e még a mosoly,
vagy a lehulló eső a házak falán.
Mintha nem is történt volna csoda,
gyermekkorom úgy múlt el csendben,
soha senki sem mondta meg nekem,
jó voltam, rossz vagy épp engedetlen?
Mégis felnőttem, elindultam az úton,
bár lehet, hogy ez sem volt igaz,
nem volt öröm, nem volt bánat sem,
csak ködös árnykép a vigasz.
S ha ennyi év után magamra nézek,
még mindig meglepődöm egy kicsit,
honnan kerültem elő ha nincs múlt,
ha nincs ajtó mit a kezem kinyit.
Bárhogy történt a nemlétem felett,
hirtelen elrohant ez a mesés világ,
a semmibe lassan beleöregszem, míg
elmormolok egy sosem hallott imát.
2018.