Rémálom

Álmomban egy erdőben jártam,
cipeltem sorsom súlyos kövét,
míg a megváltó reggelre vártam,
éreztem, ahogy belém néz a sötét.

A fák csak hajlongtak köröttem,
nem tudtam bántanak, védenek,
egyre ijesztőbb hangok mögöttem,
már szagot fogtak a vérebek.

Lábaimon mázsás súly feszült,
nemhogy futni, lépni sem tudtam,
az éj ismét az életembe került,
pedig mindig az igazat hazudtam.

Verejtékben kimerülve ébredtem,
tüdőmből az éj párája felköhögött,
míg úgy hittem megint tévedtem,
az ördög gúnyosan rajtam röhögött.


2020.