Életjáték
Cseppenként fut végig karomon
az élet s könnyesen zokogva,
erényeimmé már soha nem váló,
vétkeimet s hibáimat sorolja.
Először megszán, utána elfordul,
rám néz gúnyosan, majd felnevet,
rángat mélység, magasság között,
eltűr, kiutál, végül megszeret.
Kegyet gyakorol, miközben kiátkoz,
játékszer neki gyarló életem,
a biztos a bizonytalanságban,
csak az, hogy utólér végzetem.
Így telt el hirtelen fél évszázad,
régen azt hittem soha nem jön el.
Amilyen messze nehéz születésem,
megírt sorsú halálom olyan közel.
2021.