Megtisztulok


Mikor az erdőt járom szabad vagyok,
körülvesz a minden átható csendje,
átveszi a hatalmat egy nyugodt lét,
rám néz a sötétből a káosz rendje.

Nem értem sokszor mi történik ott,
egy nem látható akarat visz tovább,
egyre többször érzem azt magamban,
a másik létem mennyivel ostobább.

Tiszta lég áramlik koszos testemen,
hűs nyugalom ül megfáradt szememre,
s érzem az éjsötét könnyeim mögül,
hófehér cseppek hullnak a kezemre.

Aztán feltölt ez a mézédes érzés,
miközben itt van az út vége sajnos,
szétporlasztja lelkemben a csendet,
s pár napig a város kevésbé hangos.



2022.