Kételyeim között

sokszor gondolok arra
mi dolgom még
e világban
gyermeket neveltem
sírtam
nevettem
néha lelkemet is
kihánytam

aztán arra jutok
nincs már más
mit tehetnék
készülök csendben
a halálra
kinek büszkén
a szemébe nevetnék

majd elfog
a félelem
hiszen szerethetek
még valakit
élnem kell
bűnös érzelem
lebontom életem
pesszimista falait
s csak szárnyalok
a magas ég felé
de érzem
ott fenn
éget a nap
szárnyam lassan
ám biztosan
őrült lángra kap

s én visszazuhanok
a valóságba
ahol
képzelt Istenem
Sátánként
vár
s azon dolgozik
szorgalmasan
hogy a jövőm
maradjon mégis
bizonytalan

2024